szinkronosblog - twitterelni jó

ésakkor ez most úgy kezdődik, mint egy iskolai fogalmazás:

a twittert azért szeretem, mert ha van valami hülyeség, amit nem lehet kiblogolni, mert nem bejegyzés (és most nem csak a hosszára gondolok, mert sokszor egy mondatnak egész bejegyzésértéke van, nekem meg főleg), hanem közlés, meg kiabálás, vagy csak ne felejtsem el szösszenet, akkor becsiripelem. mások meg rácsiriplenek és ha olyan van, akkor elmegyünk ebből bulizni, vagy nevetünk rajta, vagy rájövünk hogy egyszerre mindenkinek rossz és akkor az már nem is rossz annyira. és így másnap a twitterezésből lehet bejegyzés, vagy visszapörgetve fetrenghetünk rajta a röhögéstől, mint amikor egyszer régebben bakardik közepette mondatoltunk bele az éterbe. másnap fájt. (vagy az a gofrizás volt? nememlékszem, de vicces volt).

először feleslegesnek tartottam, de most már szeretem. és láss csodát a facebook ezen felbuzdulva tiszta twitteres lett. hogy heló csak írd be mit csinálsz hogy mindenki tudja lecsót ettél ebédre. mert egymásról tudni jó. és véletlen épp mindketten a gödörtől toljuk a szöveget rájövünk hogy egy helyen vagyunk és mehet a nappal az éjszaka vagy akármi.